A háború:Béke
A szabadság: Szolgaság
A tudatlanság:Erő
A lista elő könyve amire esett a választásom- blogbejegyzés szempontjából - George Orwell 1984. című műve lett. A könyvet az iskola könyvtárából kölcsönöztem mert sajátom sajnos nincsen. Pont kapóra jött, mert már tavaly kikölcsönöztem, de valamiért nem kezdtem bele. A nagynénim ajánlotta, valamiért nagyon megragadta őt ez a mű. Meg is értettem, hogy miért.
Amikor elkezdtem nem hittem, hogy engem is ennyire elgondolkodtat. Nem került be a kedvenc könyveim kategóriába, de állíthatom, hogy egy mérföldkő volt.
Nem is tudom hogy hol kezdjem. A mű nagyon összetett, és hihetetlen fantáziadús. Az elején úgy éreztem mintha fojtogatnának. Iszonyú ahogy bemutatja ezt a disztrópikus világot. Számomra a rombolást pusztítást jelentette és az ebből következő leépülés mind értelmileg, érzelmileg, nyelvileg és kulturálisan.
A főszereplő jelleme is figyelemre méltó volt. Először úgy tűnt ő is egy szürke hétköznapi polgár, aki csak szeretne túlélni. Napról napra ugyanazt a feladatot végzi, és persze a Párt is betáblázza -és természetesen ellenőrzés alatt tartja- reggeltől estig. Akkor kezdődik Winston jellemének fejlődése, később bukása, amikor megtalálja otthonában azt a tökéletesnek vélt helyet, ahol a telekép nem képes őt ellenőrzés alatt tartani. Ez egy szimbólum is ami az ő elméjét szimbolizálja, hiszen úgy tűnik az az egyetlen hely, ahova a Belső Párt nem lát be. A prolinegyedben vásárolt könyv pedig naplóként szolgált számára. Érdekes, hogy mindenki igényli a figyelmet. Már a tudat, hogy esetleg valaki kezébe kerülhet élete műve buzdítja és izgalomban tartja, pedig már abban a pillanatban, hogy a kezébe fogta a tollat és leírta az első betűt, megpecsételte a sorsát,gondolatbűnt követett el, és tudta, hogy halott.
De ki miatt kezdte el kivitelezni ezt a bűncselekményt? O'Brien a mű kulcsfigurája maga az ambivalencia. Amikor legelőször találkozik vele rögtön szimpatizálnak egymással, lelki társát látja benne, megnyugtatja a jelenléte. Egy nagyon okos és értelmes ember, amit alátámaszt a tény:" Általában: minél nagyobb fokú a tudás, annál nagyobb a csalás; a legokosabb ember a legőrültebb."
Részlet A könyvből, amelynek írásában maga O'Brien is közreműködött. Alapjában véve azok a gondolatok fogalmazódnak meg Winstonban is, mint a könyvben, tehát a könyv írói tisztában vannak a gondolatbűnözők gondolataival, illetve sejtéseiket alátámasztják azokat a tényekkel, melyek a múltban történtek, mégis a Párt megváltoztatta azokat. O'Brian végig állítja, hogy segít Winstonnak, mégis kínozza, és addig formálja amíg ki nem öli belőle az embert. Ezzel úgy segít neki, hogy a Párthoz igazítja és konfliktus mentessé teszi az életét még pár évre esetleg évtizedre.(Számomra nem derült ki teljesen, hogy mennyi idő is telt el az elfogása és a kiengedése valamint a halála között.
Maga a Nagy Testvér is csak egy szimbólum. Ő testesíti meg az eszményt, az abszolút hatalmat, minden jót, ő szent és sérthetetlen, az ő nevében árulják el szüleiket a gyermekek, pedig csak egy arc. Egy kép ami bámul emberek millióira. De látta-e már valaki egyáltalán? Nem, csak egy csali az embereknek amivel mozgatják és agressziót kényszerítenek ki belőlük. Még Winston is képes volt szeretni Nagy Testvért, pedig tudta, hogy mindez csak fikció.
Mindent egybevetve az eredeti címe The Last Man in Europe (Az utolsó ember Európában) sokkal találóbb lett volna, hiszen senkiben, még Júliában sem találtunk olyan emberséget, mint ami Winstonban volt:"- Ha ember vagy, Winston, akkor te vagy az utolsó ember."-mondja neki O'Brian.
Számomra is csak később derült ki, hogy Winston egy igazi túlélő típus, pedig későbbi jelleme nem ezt mutatja. Gyerekkorában is magának követelte az utolsó morzsákat nem törődve semmivel és senkivel. Ösztönei vezették.
Végezetül mindenképpen ajánlom a könyvet főleg azért, mert hihetetlen. Egyszerűen nem tudok mit mondani még a végét bevallom nem értettem meg teljesen vagy csak nem akartam.
Tanulság: A Nagy Testvér mindig figyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése